Honvг©dsг©g Egyenruhгўi 1926вђ“1945...: A Magyar Kirгўlyi

A keleti fronton szerzett tapasztalatok miatt a ruházat praktikusabbá vált. Bevezették a : nyáron könnyebb, khaki-homokszínű pamutruhát, télen vastagabb posztót és nagykabátot hordtak.

Megjelentek a modern felszerelési tárgyak, például az , amely a német M35-ös sisakhoz hasonlított, de kisebb szerkezeti eltérésekkel rendelkezett.

A háború végéhez közeledve az anyagellátási nehézségek miatt a táborbarna szín egyre inkább árnyalatot öltött. A keleti fronton szerzett tapasztalatok miatt a ruházat

Az 1926 és 1945 közötti időszak a egyenruházatának egyik legmeghatározóbb korszaka, amely a trianoni békediktátum okozta kényszerpályáról indult, majd a világháborús követelményekhez alkalmazkodva alakult át. Ezt a folyamatot részletesen dokumentálja a dr. Tóth László által szerkesztett, mérvadó szakkönyv, az „A Magyar Királyi Honvédség egyenruhái 1926–1945” . A fejlődés fő szakaszai A konszolidáció időszaka (1926–1930-as évek közepe):

A hadsereg létszámának növekedésével és az új fegyvernemek (pl. páncélosok, légierő) megjelenésével párhuzamosan az egyenruházat is specializálódott. amelyeket a korábbi

A tisztek körében népszerű maradt a , amely a magyar katonai hagyományok egyik legikonikusabb darabjává vált. A második világháború évei (1939–1945):

A fegyvernemeket a (gallérjelzéseken) található színek különböztették meg (pl. piros a tüzérségnek, búzavirágkék a lovasságnak). Jellegzetes viseleti elemek A Magyar Királyi Honvédség egyenruhái 1926-1945 monarchiás stílusú darabok magyarosítása jellemzett.

Bevezették a tiszti és legénységi öltözetek kategóriáit, amelyeket a korábbi, monarchiás stílusú darabok magyarosítása jellemzett.